13. fejezet ( Bűvös szám) :)

Sziasztok!
Tudom, hogy sokáig kellett várni rá és nem is olyan hosszú, de egy lényeges mozzanata a történetnek. :)
Van hozzá zeném is, bár szerintem már ismeritek. :)

Zorka szám. :)
Kérem szépen a 3 komit és hozom a következőt. Mikor Lindusnak megmutattam, érdekes dolgokat mondott. :)
Remélem tetszeni fog, pusz:
Dorothy

Miután Bina, Johnny és Jenny is lelépett, mi még maradtunk pár órácskát. Tonyval egész jól kijöttünk, igaz Theo érdekes fejeket vágott egy-egy karérintésnél. Nagyon jól éreztem magam velük. Tony igazán kedves, de azt nem nagyon tolerálom, hogy nem mondta meg az eredeti nevét. Viszont, az, hogy vicces, kedves, aranyos, jaj és milyen cuki volt, hogy gőze sem volt ki vagyok, mi vagyok? De egészen jól kivágta magát a kínos helyzetből. Remélhetőleg megint találkozni fogok vele, akkor is ha Binának nem tetszik. Tony legalább nem viselkedik velem furán.

Jól éreztem magam és fura módon, de végre önmagamhoz közel járok. Végre hasonlítok a régi önmagamhoz. Hasonlítok. De soha nem lehet már ugyanolyan. Itt hagytam egyszer régen és most nem találom.

Elég az érzelgésből, most mész és foglalkozol a lóval. MOST!!!!!!!!! Tényleg, még nevet is kell neki találnom, vagy –nunk, ha Theo itt van.

Megint esni fog. Vihar lesz, de még van időm. Theo nincs itt, egyedül fogom szelídítgetni. Érzi, hogy vihar lesz. Nem nyugtalan, hanem érdeklődve néz körbe. Mintha várna valamit.

Szóval teljesen olyan volt mintha várná a vihart, hogy zuhogjon az eső, dörögjön az ég és villámok cikázzanak. Fura egy ló, de úgy látom már volt betanítva és nem is felejtett sokat. Csak kicsit vadabb vizekre evezett mostanság. Mint én.

Még gondolkodtam volna tovább, de már megláttam az első villámot, nem sokára meghallottam az első dörrenést is, de még mindig messze volt. Hirtelen mintha valami külsőerő irányított volna, felugrottam a nyeregbe és elkezdtünk vágtázni a szabadság felé, vagyis hát elsőnek átugrattunk a kerítésen, majd az erdő mellett vágtáztunk el, majd egy tisztáson torpantunk meg. A vihar is alább hagyott picit, de érezhető volt, hogy visszatér. ,

Bőrig ázva másztam le a lóról és sétáltam a fejéhez. Mikor rám nézett egy utolsó villám visszatükröződött a szemében és ez volt a pillanat mikor tudtam a nevét. Storm. Vihar. Tempesta. Theo Istambulnak akarta elnevezni. Nem tudni miért, egyáltalán nem illik rá ez a név.

Szerintem órák múlva, de igazából alig félóra múlva visszacaplattunk, majd egy kockacukor és egy elsuttogott “Storm” után ott hagytam.

Mikor a konyhába léptem nem várt személy fogadott. Theo. Mit keres itt egyáltalán? Apa Andánál van és, ahogy elnézem őket valaki nem sokára költözni fog.

-          Mit keresel itt?

-          Szerinted? Kerestem Isztambult és nem találtam. El tudod képzelni mit éreztem? Eltűnt a lovam! Már ott tartottam, hogy felhívom Jot. Képzelheted mit szólt volna. Igazán...

-          Elég! Egy a neve: Storm! Kettő ne beszélj úgy róla, mintha a tulajdonod lenne, mert nem az! Van saját akarata és gondolata is, képzeld! – hű, régen beszéltem így bárkivel is. Régen voltam ilyen, még a nagyiék kutyáját sem védtem ennyire. Pedig szerettem. Úgy látszik ez a ló visszahozta a régi énem. Bánnám? Nem tudom. Talán, vagy nem is. Akkor nem voltam ilyen...gonosz, meg nem törődöm. Ok ember fontos volt, most kevesebb az. Ezt talán bánom, de hát, azt mondják, a gyász megváltoztatja az embert, minden értelemben. Na, de ennyire?

-          Emma! Emma! EM!

-          Tessék?

-          Ez most mi volt? – kérdezte aggodalmasan.

-          Elgondolkodtam. Talán baj? – vágtam vissza indulatosan.

-          Jó, jó, nem kell rögtön leharapni a fejemet. Udvarias érdeklődés volt. Tudod volt egy rohamod nem régiben. Emlékszel? Tudod rángatóztál, meg elregélted az eddigi éveidet. Utána néztem és szerintem is attól vannak ilyen rohamaid, mert régen...hát ért pár megrázkódtatás, meg ugye elköltöztél. Ez is nagy változás lehetett. Most pedig itt van, hogy jövőre végzősek leszünk. A hónapban vizsgáztál, meg persze volt a rohamod is, ki is hagytad az évzárót. Érdekes volt úgy egyébként, a fél osztály épp, hogy átment, Bina kitűnő lett a változatosság kedvéért. Johnny hozta a formáját és szín hármassal átugrott. Én meg vegyesen szereztem a jegyeimet. Emlék... – tettem a mutató ujjam a szája elé.

-          Shh. Tudod, veled csak egy baj van. túl sokat beszélsz.

-          Miért jobb lenne, ha ezt csinálnám? – kérdezte és...