9. fejezet

Sziasztok!
1. sajnáljuk Lindus véletlenül letörölte e fejit. :)
2. Ezt most ő írta szóval nagyon örülne pár kominak, de én pipákat is elfogadok.
3. A kihagyhatatlan zene:

Pusz: DD

Kedves Naplóm!

            Megint egy unalmas nap :/.  Ma megyünk először suliba az osztálykirándulás után. Fáradtan kászálódtam ki az ágyból és mérges voltam magamra miért is nem zuhanyoztam este, mikor éjjel kettő körül hazaértünk. Egy- két pillanattal később eszembe jutott, de nem volt benne semmi köszönet. Akkor is reggel kellett, és ha ehhez még hozzá vesszük a készülődést, akkor igen csak korán kellett kelnem. Még az emlékezés is szörnyű. Viszonylag hamar odaértem a sulihoz, de megvártam a „bandát” a parkolóban, ahol ugyebár mindig megvárjuk egymást. Lassan szállingóztak az emberkék. A legtöbb csak „alázatosan” köszönt és tovább ment. Ez van, ha az ember az elitbe tartozik. Mindenki fél tőle.

            Hozzám is apránként csapódtak a banda tagok, elkezdtünk beszélgetni, viccelődni. Johnny és Jenny természetesen együtt érkezett. Annyira nem bírom el viselni ezt a csajt. Nem elég, hogy övé Johnny, de ő még többet akar. Általában nem érdekel, de ma volt a válogatás a szépség versenyre. Az ellenfelem lesz, ha minden jól megy. Ő biztosan bekerül, mert már két éve minden versenyt megnyert.

            Összejött a csapat, így elindultunk a suli felé, dehogy siettünk mi. Mi olyat neeem. Éppen csengettek mikor beléptünk az ajtón és egy ismerős alakot fedeztem fel a folyosó végén. Minket figyelt. Az nem volt lehetséges, hogy itt van. Ő egy napi útra van autóval. Oké, ez egy kicsit fura így . :) A lényeg az, hogy ott állt ő. A legjobb barátnőm, aki elment 7 évvel ezelőtt. Nem hiszem el, hogy itt van. Odamentem hozzá. Na, jó ez így nem teljesen igaz. A többiek elmentek mellettem, mert én lefagytam. Azt még láttam, hogy Johnny visszanéz rám, hogy mit csinálok, de nem érdekelt. Ahelyett, hogy mentem volna a többiek után elvisítottam magam, hogy Emy és odarohantam hozzá. A nyakába ugrottam és elkezdtem mesélni neki mindent. Rendben majd nem mindent. Mindezek után elindultunk a terem felé, kiderült neki is ott van órája. Mikor beléptük mindenki egyszerre ordította el magát, hogy Emma. Csak Jennifer nem, ő csak nézett és láttam a szemében a haragot...irántam. gyűlölt engem és ezt már meséltem Johnny-nak is, de ezt leírtam pár oldallal ez előtt. Láttam, hogy Johnny bökdösi és mutogatja, legyen kedvesebb, de nem használt, hanem éppen, hogy bemutatta milyen egy igazi Jenny-s kiborulás. Emy látszólag megdöbbent, rám nézett egy kérdő tekintettel én pedig „elmutogattam”, hogy majd szünetben. Nem értette miért van itt Jenny. Régen utáltuk, nem bírtuk elviselni a létezését. Mindig szívattuk egymást. Kölcsönösen.

            Csengetés után elindultam a wc felé, de nem érhettem oda, mert Jennifer elém került. Tudtam, hogy megint egy letolás előtt állok. Ezt a „rituálét” minden héten elvégzi legalább egyszer, ilyenkor mikor végzett berohanok egy sloziba és sírok. Vagy a suli tetejére futok. Inkább ideszoktam, mert kevesebben járnak erre. Általában Johnny szokott megtalálni, vagy az unokatesóm Zach. Zach nem tud róla, hogy Jenny miatt sírok. Szerinte csak keveset alszom, és túlságosan elfoglalt vagyok. Túlterhelt. Johnny viszont tud róla, de őt viszont én kértem ne szóljon róla senkinek és főleg ne a barátnőjének. Csak én járnám meg, ha megtudná elmeséltem Johnny-nak.

            Beestem a wc-be és Emy arcán döbbenet ült. Szerintem kezd elege lenni belőle, hogy semmit nem ért. Látszott rajta sokat kérdezne, de nem tette meg, hanem megvárat, hogy én kezdjek el beszélni. Elmeséltem neki az egész történetet, hogy mi történt Johnny és köztem, de észrevehető volt, hogy nem teljesen elégedett a hallottakkal. Sőt még magát hibáztatta a történtekért! De ez még nem a teljes sztori, én éreztem valakit hiányol és pont arról a valakiről kéne beszélnem neki, de becsengettek. Külön volt óránk, de ő Ővele lesz egy órán. Érdekel mit fog tenni, sosem volt az a hagyjuk, hogy ők megoldják típus.

            Nem sokat találkoztunk már a suliba és sajnos utána sem tudtunk találkozni. Neki a lovardánál kellett segítenie, nekem meg ugyebár válogatóm volt. Minden remekül ment. Elsőnek egy sorban álltunk és úgy néztek rajtunk végig a bírák. Itt az a lényeg, hogy mosolyogj, és ne ájulj el. Majd fel s alá sétálgattunk a színpadon, itt is a magabiztosság volt a lényeg ugyibár. Ezek után jöttek a fellépések, hogy miben vagy tehetséges. Én voltam az első és remélem megtettem mindent, hogy bekerüljek. Hátra mentem a színfalak mögé, ami azt jelentette, hogy bementem a parkba, mivel szabadtéren volt ez az egész hacacáré. Mikor eljöttem még hallottam, hogy az álompár veszekszik. Megint azon, ami valószínűleg meg sem történt. 

         Egyedül sétáltam, nem számítottam senkire. Ha majd szólítják a versenyzőket úgyis hallani fogom. Nem olyan nagy park ez. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat és mikor megfordultam, minden olyan gyorsan történt. Nem tudtam és nem is akartam az ellen tenni valamit, ami megtörtént. Na, szóval. Mikor megfordultam egy száj csapott le az enyémre és kezdett el eszeveszettül csókolni. Egy másodperccel később rájöttem, hogy Johnny az a valaki. Végképp elveszítettem a fonalat és csak átadtam magam az élménynek. Fantasztikus érzés volt újra érezni az ajkait, nem mintha az első alkalmat valaha is elfelejteném. Olyan nem létezik. Mikor már nem kaptunk levegőt, eltávolodott tőlem, vagy legalábbis próbált, mert én görcsösen kapaszkodtam belé. Nem hagyhat itt.

-          Nem foglak itt hagyni. – szólalt meg. Nem hittem el, amit mondott és ez látszódhatott is rajtam, mert tovább győzködött.  – By nem foglak itt hagyni,  mert nem  akarlak. – na, erre a mondatra olyan kerek szemeim lettek, hogy az nem is lehetett volna.

-         Miii ? – kérdeztem, már leesett állal. Nem hittem neki.

-          Bin azt mondtam, hogy nem hagylak itt.  – hirtelen ötlettől vezérelve hagyta el a számat ez a kérdés:

-          Szakítottál Jenny-vel? – tudtam miért kérdezem és ő is tudta. Elszégyellte magát és elszontyolodott.

-          Nem. – mondta ki nagyon, de nagyon nehezen. Erre a válaszra simán ott hagytam és elindultam sajnos a színpadtól még elfelé. Utánam jött és győzködni kezdett. Egyik érve sem volt meggyőző. Sőt némelyik elég sablonos volt. Kitéptem magam újra az öleléséből és elindultam. Most már a színpad felé. Lassan haladtam, semmi kedvem nem volt visszaérni. Johnny is követet és még mindig beszélt. Folyamatosan és egyfolytában. Most azt kéne ide írnom, hogy untam, de ez nem lenne igaz. Egyáltalán nem untam, sőt.

Mikor visszaértem épp akkor mondták be, hogy kérik a versenyzőket a színpadra. Nem fordultam vissza tudtam, hogy Johnny ott áll mögöttem. Csak felmentem a színpadra és mosolyogtam, mikor semmi okom nem volt rá. Jenny két emberre arrébb állt és eléggé érdekes fejet vágott. A műsorvezető elkezdte felsorolni a neveket.

-          Tehát akik a versenyben igazán részt vehetnek azok a következők, figyelem a lista a tovább jutási sorrendben van!

o   Sabina Looverstood

o   Jennifer Brighten

o   Rhea Chimson

o   Bella Treat

o   Selma Dendy

o   Ariel Balcksteel

Minden ki visszafojtotta a lélegzetét. Senki nem akarta elhinni, hogy valaki képes volt megelőzni Jennifer-t. a többszörös szépségkirálynőt. A leghátsó sorba észrevettem Johnny-t, aki elégedetten vigyorgott. Nem is tudtam miért. A csók miatt vagy, hogy a barátnője megszégyenült. A maradék 10 lány, aki nem jutott tovább bementek a sátorba átöltözni, hát mit ne mondjak eléggé szomorú állapotban. Én bementem a másik sátorba, ahol az úgymond győztesek voltak. A következő, amire emlékszem az-az, hogy a telefonomat nyomkodom, hogy felhívjak valakit. Megtaláltam az első számot, amire szükségem volt és megcsörgettem. Nem kellett sokat várnom az első pár csörgés után felvette.

-          Halló? Jól vagy Bina? Ugye nincs baj? Theo menj innen! Apa megyek!

-          Nem teljesen jól vagyok. De képzeld tovább jutottam a versenyben! Elsőként! Tudod ez mit jelent? – visítoztam a telefonba.

-          Nem, de ha így folytatod nem is fogom meg tudni.

-          Azt, hogy én vagyok eddig a legszebb a városban! Még Jennifer-t is megelőztem! A mittom én hány szoros győztest.

-          Rendben, holnap beülünk valahová és megbeszéljük az egészet. Értem ez alatt: elmeséled mi történt töviről hegyire... Sajnálom, most nem jut eszembe több pont.

-          Semmi, de akkor holnap tali a megszokott helyen és időben.

-          Aha... Megtalálom. – válaszolta még, majd elköszöntünk egymástól. Én meg megint kezdhettem agyalni.

Hol volt ahol ott volt Theo és az apja? Nem nagyon értettem, de az óta beszéltem Theo-val is. Megmagyarázta. Vacsorázni mentek Andához. Örültem neki, ugyanis Jo és ő sokat szenvedtek az elmúlt 7 évben. Én meg csak néztem.

Mikor elindultam hazafelé már sötét volt. Nem tudom mi ütött belém, de nem hívtam fel senkit, hogy jöjjön értem, hanem sétáltam. Mikor a házunktól már csak egy utcányira voltam megszólalt a telefonom. Nem néztem ki keres csak felvettem. Nagy hiba volt.

-          Szia, Pici. Hol vagy? – kérdezte az unokatesóm, Zach.

-          Épp hazafelé tartok, miért?

-          Mert most fordulj meg és élvezd az életet. – közölte velem, úgy mintha a lottó ötöst nyertem volna meg.

-          Mi? Mi van? Zach! – ordítottam már a végén a mobilomba, de mintha meg se hallaná, leteszi.

Megfordulok, hát ki jön nekem, mint egy örült szerelmes? Na, ki? Hát, persze, hogy Johnny! Olyan lágyan hajolt hozzám és kezdett el csókolni, hogy azt hittem nem igaz. Aztán egyre vadabb lett az egész. Mindketten éreztük mit szeretnénk valójában, de én tudtam soha nem lehet az enyém. Én tértem először magamhoz és vetettem véget a csóknak. Utána csak nézetem Johnny szemébe, mást nem bírtam tenni. Egy- két perc után megszólalt:

-          Bina... Szeretlek. – Teljesen ledöbbentem. Velem ilyen jó dolgok nem történhetnek. Én mióta Emy elment csak szívok. De várjunk csak most visszajött!

-          Johnny... Minden a te hibád. – mondtam neki.

-          Tudom. És sajnálom. De nagyon.

-          Tudom, hogy nem tetted meg.

-          Én is.

-          Johnny, én, szeretlek, de nem velem fogod csalni a barátnődet.

-          By, nem tehetem meg vele. Tudod, hogy csak csalódás lenne a vége és, hogy csak nekünk fog fájni. Ha még elkísérem a bálba, akkor esetleg megnyugszik.

-          Ha-ha-ha-ha. Johnny te ezt tényleg elhiszed? Megkérdezted esetleg tőle? – nevettem szerelem arcába. Ő meg csak tudálékosan mosolygott.

-          Hagyjuk most Bine, menjünk. Haza kísérlek, hogy nehogy valaki megtámadjon. – ezen a mondatán mind ketten mosolyogtunk. Haza kísért és egy bokor mögött, hogy anyáék ne lássák a konyhából, megint megcsókolt. Most vágyakozón, szépen lassan. Csak semmi kapkodás.

Majd elváltunk, én pedig elindultam a ház felé, de még egyszer visszanéztem és láttam, hogy mosolyog. Sőt, mikor kinéztem az ajtóablakon akkor láttam, hogy győztesen a levegőbe üt. Apa csak rám nézett és annyit mondott: helyes végre észhez tért a fiú. Hát mit ne mondjak csak kicsit nagyon lepődtem meg, hogy egyáltalán látták. :) Jött egy sms Johnny-tól:

I’LL ALLWAYS love U! J

Remélem tetszett, nekem nagyon! DD