Prológus

Na, szió!
Elsőnek is köszönöm a sok szavazatot, nagyon örültem neki. :) Nos, inkább nem rizsázok tovább, hanem megírom nektek a prológust. Ha valamit nem értetek, mert hát itt még picit zavaros az egész, akkor komizzatok. :) Nekem elég lesz egy komi is pozitív vagy negatív vagy esetleg mindkettő, de kérek különben nem lesz "új" rész! Képeket (rendeseket) majd teszek fel, ha komiztok. :D Oh, és a történet nyers címe New Life In A Simple Summer. :)

„A valódi dolgok nem változnak. Még mindig a legjobb őszintének és igaznak lenni, hogy így kihozhassuk a legjobbat mindabból, amink van, hogy egyszerű dolgoknak örüljünk, és bátran viseljük, ha a dolgok rosszra fordulnak.”

Az egész Anya miatt történt, vagyis hát Apa miatt is. Ő halt meg abban az autóbalesetben. Ő ült a volán mögé ittasan.

Na, szóval. Azzal kezdődött, hogy Anya decemberben bejelentette, hogy barátja van... és hogy be akar neki mutatni engem. Szóval karácsony másnapján mehettem Anyám pasijához, aki gazdag. Nagyon gazdag, valami üzletember, hatalmas házzal és személyzettel. Ez mind szép és jó gondoltam én és naivan azt hittem csak egy futó kapcsolata lesz Anyának, de nem az lett. Számomra is meglepő volt a tény, hogy szeretik, tényleg SZERETIK egymást.

Aztán májusban jött a nagy pofon. Anya egy péntek délután Johnnal együtt beavatott a „nagy” titokba. Júliusban esküvő. Olaszországban. Ezen belül is Veronában. Majd átmegyünk egy hétre valahová „nyaralni”, valamelyik tengerpartra. Ezek után engem haza küldenek, hogy berendezzem a szobámat. Két hétig fog tartani ez az esküvő, hát éljenek a gazdag mostohaapák.

Csak nehogy illetlennek mondjatok, bemutatkozok. Norabella Jane Lyanne vagyok, bár nyár végére ez is megváltozik. Norabella Jane Arnetto leszek.

Ha már ennyire megnyílok, nektek elmesélhetem azt is, hogy az Arnetto család egy bizonyos szinten maffiózó. Oké, nem olyan durván, mint az általunk ismert „gonosz” emberek, sőt ők inkább rendőr maffiózók. Komolyan, mikor elmondták elröhögtem magam. És mivel segítenek a rendőrségnek, semmiért nem büntetik meg őket. De nagyon durván, mióta Anyáék úgymond felvállalták a kapcsolatukat a nagyvilág előtt, egyszer-kétszer gyorsan hajtottam és mikor odajött egy szinte kölyök rendőr, elsőnek is felismert majd egy mosoly kíséretében kellemes napot kívánt és visszaült a kocsijába.

Szóval ez életem már így is sokat változott és még fog is változni, hiszen új suli/egyetem, meg esküvő is. Vagyis hát érdekes nyár élé nézek.

Oh, még egy kis plusz infó, szeptemberben leszek majd 18 nyolc éves, így számomra (hál’ istennek vagy sem), de egyemre megyek. Méghozzá az Oxfordra. Ahová mondhatni mindenki meglepetésére NEM a drága mostohaapám miatt vettek fel. Keményen megküzdöttem a helyemét, ezért nem engedem, hogy bárki is elrontsa ezt nekem.

Hát, ennyi lenne. Még sosem írtam ilyet, szóval örülnék pár kominak  és (!) pipának!
Pusz:
Dorothy