3.fejezet

Itt  van a friss!köszönjük a komit Meliinek :)
Itt van mit hallgatott Emma a repülőn:  

Puszi:

Lindus és Dodo

Most itt vagyok 7 évvel később és egy repülőn ülök apám mellett, aki beszélgetni próbál velem.  De a zene legalább velem maradt. Most is azt hallgatom fél füllel. Sunrise Avenue- Hollywood Hills. Pont a helyzethez illik. Bye-Bye Hollywood Hills Forever...  Nem igaz, hogy el kell mennem innen, az életemtől. A világomtól. A barátaim nem nagyon értették meg miért is akarok apámmal menni. Azok után, amiket meséltem nekik, megértem őket. Igen, azt mondtam nekik, hogy el akarok menni apámmal. Nem mondtam, hogy kényszerítettek. Semmi ilyesmit. Nem lett volna értelme. Így hát, itt ülök egy repülőn és egy új élet felé „szállok”.

Megérkeztünk és elámultam. Tudtam, hogy apám gazdag és, hogy ő lát el engem is pénzzel, de nem hittem, hogy ennyire. Elég sokan rohangáltak fel s alá miközben bevittük a csomagjaimat az új szobámba. Itt újabb meglepetés várt. A szobám nem olyan volt, mint amire számítottam. Nem olyan volt, mint régen mikor ide jártam minden, na, jó szinte minden héten. Az a szoba csúf volt és tele volt aggatva a díjaimmal, kupáimmal, érmeimmel és okleveleimmel. Ja, igen és a sok lovas posztert kihagytam és a sok közös képet...vele és anyával és apával. Egy kislány szobája volt. Egy mázlista kiscsajé. Ez már a múlté. A hercegnős ágyam helyén egy gyönyörű kovácsoltvas ágy terpeszkedett és valahogyan a szoba is nagyobbnak tűnt. Mint később kiderült apám a mellette lévő szobát elbontatta és helyette nekem „varázsolt” gardróbot és fürdőszobát. Mindkettő gyönyörű lett és még sok is lett volna ezért a szoba lett nagyobb. Mivel szekrényre nem volt szükség rengeteg polcot és fiókos szekrényt kaptam. És ezek a bútorok valahogy mind összhangban voltak egymással, egyik sem ütött el a másiktól. Tökéletes volt. Csak egy valamin lepődtem meg...egy dicsőségfal volt még a szobámban. Amin a legfontosabb versenyeimről képek, cikkek és díjak voltak.  Egyszerűen gyönyörű volt. Pont olyan stílusú és egyéniségű, mint én. Sok barátom volt itt régen, de nem tartottam velük a kapcsolatot. Mivel, hogy találkozzak velük ide kellett volna jönnöm. Erre a helyre. Hál’ Istennek most hosszú hétvége van. Nagy hülyeség volt most iskolát váltani. Szinte senkit nem fogok ismerni és még vizsgára is tanulhatok. Az O.K., hogy a régi sulimhoz mérve, de akkor is. Mostanában folyamatosan félek. Soha nem szerettem a változást. Mindig abban a környezetemben éltem, amit ismertem és szerettem. Az első változást is utáltam, amikor Los Angelesbe költöztünk. De az is egy régi történet. Semmi kedvem felidézni. Na, de az iskolánál tartottam. Sok volt barátom jár ide és félek mit fognak szólni hozzám, már ha egyáltalán felismernek. Apa szerint fel fognak ismerni. Hál’ Istennek csak 3 hét. A vizsgákon szerencsére hamar túljutok, de a barátaimon megdöbbentem. Teljesen megváltoztak. A legjobb barátnőm a suli sztárja. Komolyan, mindenki csodálja, és a legszörnyűbb, hogy igazából ugyan olyan, mint volt. Szóval, ha itt maradok, akkor én is itt tartok. A gimi csúcsán állnék és ismernének. Jó, ok felismertek, de akikre szükségem lenne nem is találkoztam. Ezeket is csak hallásból tudom.