4. fejezet

Sziasztok!!
Ez HOSSZABB mint az eddigiek!!
Jó olvasást!
Puszi
Egy kis zene a fejihez

Ez a nap is fura volt. Már 3 napja járok suliba és senki sem ismert meg. Igaz a fél osztály tanulmányi vagy milyen kiránduláson van. Ma jöttek haza. Ma jöttek először suliba és akkor láttam meg az itteni legjobb barátnőmet. Akit szinte elfelejtettem. Szinte, soha nem gondoltam rá. Csak néha, de akkor is fájt, mert más emlékek is eszembe jutottak, amikre nem akartam emlékezni. Csak felejteni és felejteni.

            Ott álltam a folyosó közepén és csak néztem őket. Olyan...ugyanolyanok voltak. Ugyan úgy nevettek és viccelődtek egymással, mint 7 éve. Ami valljuk be elég régen volt. De ők nem változtak, teljesen megismerhetőek és semmi fennhordott orr vagy ilyesmi. Csak vannak, és jól érzik magukat. Ott van Brina és Zoe és a többi csajszi is, akiket talán túl rég láttam. Természetesen ott vannak a fiúk is Zach, Johnny és, oh, várjunk csak. Nincs ott. Theo nincs ott. Nem értem. Hol van? Elköltözött volna? Vagy, de nem apa mondta volna. Mesélt a többiekről csak nem figyeltem rá. Csak tettetem, hogy figyelek.

-          Emy! –Ez az éles kiáltás szakítja félbe a gondolat menetemet. És ki más lenne a kiabáló, mint Brina. Felismert.

-     Szió! Mizújs?

-          Te most komolyan azt kérdezted, hogy mi újság velem? – Kérdezi totálisan ledöbbenten.

-           Hát, azt hiszem igen. – Felelem ugyan olyan megrökönyödéssel, hogy tényleg semmit nem változott. Vagyis, hogy a fontos tulajdonságai megmaradtak

-           Akkor jó. Már azt hitem te is megváltoztál, nem csak a külsőd. Ami egyébként über király!

-           Öhm... Köszi?

-          Na, gyere. Meg kell mutatnom a többieknek, hogy visszajöttél. Nem fogják el hinni. Kár, hogy Theo nincs itt, de munkát kell találnia nyárra, különben nem fogja tudni kifizetni az ablakot, amit eltört. Ja, igen apud mesélte, hogy mi itt a legújabb dili? A szépség versenyek. Komoly. Most tartják, majd a harmadikat. Ez lesz az első, amin indulok. Eddig csak néztem őket. Most pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy benevezek. Ugyanis az eddigieket, akik nyertek, simán a földbe döngölöm. Már, mint szebb vagyok náluk. A többiek szerint. Azt gondoltam miért is ne? Hiszen egy próbát meg ér. Tudod, hogy gondolom. Nem leszek modell vagy szépségkirálynő. Már egy igazi versenyen nem fogok indulni, mert azt nem vállalom be. Minek az? Hogy utána testőrrel rohangásszak? Híres legyek és gazdag férjem? Na, ne. Ez olyan élet, amire senki sem vágy. Legalábbis szerintem.

-           Hát egy biztos. Még mindig tudsz beszélni. Hány perce nem veszel levegőt? Vagy újonnan kifejlesztetted a bőrlégzést?

-         A humorod megmaradt az már egyszer tuti.  – Ezen egy jót nevettünk, majd hirtelen elkomolyodott és közölte velem, hogy megérkeztünk.

Na, és itt kezdődött el a rettegés és az agyalás, hogy hol lehet Theo, mi az, hogy munkát keres és mit csinált? Ő lenne az, aki megváltozott? Nem hinném. Hát, majd meglátjuk.

-        Emma! – Hangzott a kórus ordítása.

-          Ööö. Sziasztok skacok. Hallom még mindig ugyanazt a szöveget lökitek, mint régen.

-          Köszike Em! Ez már nagyon hiányzott mindannyiunknak. A csípős humorod pótolhatatlan volt. Senki nem tudott minket így oltogatni.

-          Bocsi Zach, de ez van. – Nem tudtam elhinni, hogyan viccelődnek velem. Mintha csak egy hétvégére ugrottam volna a nagyiékhoz. De ez nem igaz. 7 éve mentem el és vissza se néztem.

-          Naaaaaaaaaaaaaa! MIT CSINÁLSZ MÁR JOHNNY! TE NEM VAGY NORMÁLIS! AZ ISKOLÁBAN VAGYUNK NEM EGY PARKBAN! MIÉRT NEM TUDSZ, LEGALÁBB MA BÉKÉN HAGYNI? MA VAN A VÁLOGATÁS A VERSENYRE! TE MEG ITT LÖKDÖSÖL, MUTOGATSZ ÉS BÖKDÖSÖL. MI VAGYOK ÉN? PÁRNA? – hangzott egy gyönyörű szép és hangos leszidás Jennifer Hardmark-tól. Na, egy pillanat. Johnny Jennifer-rel jár? A legnagyobb ellenségünkkel? Ezek szerint mégis csak változtak valamennyit. Kérdőn néztem Binára, aki egy mozdulattal válaszolt, hogy óra után, a mosdóban elmeséli mi is történt.

            Óra után így hát bementem a női mosdóba és vártam Binát. Közben kérdéseket tettem fel magamnak, hogy mit kérdezzek tőle. De mikor belépett a könnyes szemmel. Valahogy nem volt szívem ki vallatni. Így hát fogtam magam és oda mentem hozzá, hátha elmeséli magától mi történt. És jól gondoltam. Elkezdett mesélni, én pedig elszörnyedtem mit tettem velük.

-          Az egész akkor kezdődött mikor mindannyian eltávolodtunk egymástól. Mert ugye te elmentél Hollywoodba mi meg itt maradtunk. Mindannyiunkat nagyon megviselt. Nem nagyon értettük, miért kell a mamád halála miatt oda költöznöd. Aztán Johnny-nak derengeni kezdett, hogy mi történt még akkor, ami miatt talán nem akarsz visszajönni. Ezt mindannyian elfogattuk, de nem értette egyikünk sem miért nem írsz. A látogatást elnéztünk volna, de legalább pár sor évente vagy valami jól esett volna. Na, igen és én itt kezdtem el veszekedni Johnny-val. Ez úgy 2-3 éve történ, de inkább 3 éve. Ugyanis neki nagyon rosszul esett, hogy nem írsz neki, nem látogatod meg. És akkor veszítette el a kutyusát is. Szóval... Én pedig védtelek, mert én megértettem miért nem írsz neki, hiszen vele versenyeztél. Ő azt gondolta, azért mert ő nyert az nap, de én mondtam, hogy nem igaz. Erre e mondatra óriási veszekedés tört ki. Fél évig nem álltunk szóba egymással. Eközben ő menő lett és összeállt Jennifer-ékkel. Össze is jött Jenny-vel. Elsőnek Zach-kel békült ki. Aztán elkezdett engem is környékezni, de én még nem akartam neki megbocsájtani. Csak azzal nem számoltam, mivel akar tőlem bocsánatot kérni. A boltban dolgoztam akkortájt és már este volt. Indultam hazafelé. A bolt mögött tartottam a biciklit, mondván oda soha nem jön senki, de aznap ott állt egy autó. Egy autó, amit ismertem. Még mindig haragudtam rá. De ő odajött és bocsánatot kért és olyan, áh, hogy is mondjam... Jól nézett ki. Oda jött és elkezdett kérlelni, hogy bocsássak meg neki, de meg kell értenem neki ez nagyon nehéz, hiszen az egyik legjobb barátja voltál. Annyira abszurd volt. Mikor mondtam neki, hogy nekem is nehéz és nem bocsátok még meg neki, csak később. Akkor azt válaszolta, hogy ha itt és most nem mondom ki, hogy elfogadom a bocsánatkérést, olyat tesz, ami mind kettőnknek fájni fog. És tudod mit tett? Nem fogod elhinni, mit csinált ez a...a...a...Hagyjuk. Képzeld el megcsókolt! M-E-G-CS-Ó-K-O-L-T! Én hülye meg hagytam és még élveztem is! Pedig soha nem tetszett. Soha! Ezek után kezdődtek a bonyodalmak. Neki meg sem fordult a fejében, hogy szakít Jenny-vel. Hiszen ki olyan hülye, hogy az iskola legjobb csajával szakít? Egy idő után elváltunk és én remegtem. Érted? REMEGTEM! Nem vagyok normális. Azt még a fejemhez vágta, hogy nem tudom, hogy mit akarok. Pedig én abban a szent pillanatban pontosan tudtam és éreztem, hogy mit akarok. Őt. És ez az óta sem változott. A legszörnyűbb meg az, hogy az én hibám, mert ha nem veszek össze vele, akkor...de nem mert akkor nem kér bocsánatot. Bocsi. – Törölt ki pár könnycseppet a szeméből. – Nem akartam ezt rád zúdítani. Csak éppen...

-          Tudom. Az egész miattam volt. Sajnálom. Nem érdemlem meg, hogy a barátnőm légy.

-          MI VAN?! Én itt éppen a szívemet öntöm ki, erre te azt vonod le belőle, hogy nem vagy jó barátnőm!? Normális vagy?

-          Hát ööö, nem tudok mást gondolni. Miért nem így van?

-          Dehogyis te kis buta! Vagy 3 éve nem beszéltem így senkivel. Vagy mikor is mentél el?

-          Hát úgy 6 és fél éve. És már 2 éve együtt vannak? Fura. Sose gondoltam volna.

-          Én sem. – Vágta rá Bina. Még látszott rajta mondana még valamit de, a mi szerencsénket nézve becsengettek.

Sajnos külön volt óránk, így úgy alakult, hogy Johnny-val volt közös órám. Szóval, se Bina, se Jennifer, se senki csak mi. Johnny szerencsétlenségére még a tanár sem jött be. Ha bejön, talán nem kezdem el kikérdezni mi is történt.  Így hát oda mentem hozzá és feltűnés nélkül beszélgetni kezdtem vele.

-          Szia Johnny! Mesélj mi történt még nem voltam itt?

-          Hát, ha úgy vesszük semmi különös. Összejöttem Jenny-vel, összevesztem Binával és Zach-kel. De semmi komoly.

-          Tényleg? Mesélj min vesztettek össze? És mikor? Úgy látszott nincs bajotok egymással.

-          Hát, igazából rajtad, de nem lényeges. Beláttam, hogy hiba volt és bocsánatot kértem tőlük és Zach hamar meg is bocsájtott, csak Binát kellett kicsit puhítanom. De végü...

-          Mi? Puhítani? Miért és hogyan?

-          Hát, nem mesélte? Azt hittem ezt mesélte a wc-ben.

-          Te kémkedsz utána?

-          Nem. – hangzott túlságosan hamar is a felelet.

-          Szóval, igen. Ne tagadd! Hanem inkább meséld el a te szemszögedből a történetet.

-          Ha ennyire akarod. Összevesztem Bináékkal, azon, hogy soha nem írsz egy sort sem. Ez eddig nem is lett volna gond, csak Bina elkezdett védeni és ebből még nagyobb veszekedés lett. Zach szokás szerint kimaradt az oldalválasztásból így hát vele is összevesztünk mind a ketten, de ők hamar kibékültek. Mint mindig. 3-4 hónap után kibékültem Zach-kel, de minden megváltozott. Hiszen én ez idő alatt bekerültem a menők közé és összejöttem Jenny-vel. Zach-et hamar befogadták, hiszen jól néz ki és semmi baj nincs vele. De Binával más volt. Vele még 2 hónapig veszekedtem. Mindenen szinte, hogy menő lettem, hogy faragatlan tuskó vagyok, mint ahogyan Bina mondta. Ez az állapot úgy 1-2 hónapig. Utána eldöntöttem, hogy akkor is bocsánatot kérek tőle és meg fog bocsájtani! Ha az életem is múlik rajta, de meg fog! Így elhatároztam, hogy meg teszem azt, ami talán a világon a legnagyobb marhaság volt. Egy este történt mikor végzett a boltban. Nem tudom mi vezetett ehhez, de tényleg semmit nem jelentett addig, amíg meg nem tettem. De szerencsére vagy sajnos megtettem és nem tudom, visszavonni pedig szeretném. Valamelyiket, mindegy melyiket, de valamit vissza kell szívnom! Akkor ott úgy döntöttem a csókot kell megsemmisítenem. Ma már tudom, hogy rossz döntés volt. Jenny-vel kellett volna szakítanom és Binát pedig meg.... Tudod te, hogy mit! Sokkal jobb életem lenne és nem kéne folyamatosan szépségversenyekre mennem.

-          De, ugye tudod, hogy most ő is jelentkezik?

-          Persze! És jól teszi! Első lesz. – Erre már csak mosolyogni tudtam. Annyira összeillenek. Teljes ellentétek, de mégis tökéletes pár. Csak ne szenvednének ennyit, ha összejönnének, akkor megint a régi csapat lenne.

-          Most mit fogsz csinálni, Johnny?

-          Nem tudom! Em, nem tudom és idegesít. Általában mindig tudom, mit csináljak.

-          Ja, ez már igaz! Emlékszel mikor... – És innentől kezdve eltereltem a beszélgetés vonalát, már minden fontosat tudtam, ami ahhoz kellett, hogy mindent rendbe hozzak, amit elrontottam. Csak egy valami hibádzott mind a két történetben.